Fogorvosi rendelő címe:
Békés megye
5600 Békéscsaba, Lencsési út 26.

GPS koordináták (készüléktípustól függően):

46.667558, 21.116107‎
N 46.667558, E 21.116107‎
+46° 40' 3.21", +21° 6' 57.99"
N +46° 40' 3.21", E +21° 6' 57.99"

Rendelési idő, békéscsabai
fogorvosi rendelő nyitva tartás:

Fogászati árlista letöltése, megtekintése

---

Rendelőnk megközelítése:

Fogorvosi rendelőnk épülete Békéscsabán a Lencsési úton található. Kedvező elhelyezkedésének köszönhetően tömegközlekedéssel és gépkocsival egyaránt egyszerűen megközelíthető.

Tömegközlekedéssel:

- a békéscsabai autóbusz-pályaudvarról a 7 jelzésű busszal (Lencsési ABC megálló)
- a Szabadság tértől a 17 jelzésű busszal (Lencsési ABC megálló)
A belváros felől érkezve a buszmegálló közvetlenül a rendelő épületével szemben, a Lencsési út túloldalán található.

A mindenkor érvényes menetrend megtalálható a Körös Volán honlapján.

Vonattal:

A vonattal érkező pácienseinek a közvetlenül a vasútállomás mellett található autóbusz-pályaudvaron tudnak átszállni a 7-es buszra, amely 13 perc alatt ér el a rendelőnkig. A menetrendről a MÁV hivatalos oldalán tájékozódhat.

Taxival:

Taxival kb. 7 perc allatt érhető el rendelőnk a vasútállomás melletti taxiállomásról vagy a Csaba Centertől.
A rendelőnk épülete melletti taxiállomás szintén igénybe vehető.

Gépkocsival:

A belváros felől érkezve rendelőnk a Lencsési út bal oldalán található, a gyógyszertár mellett. A lámpás kereszteződésnél kell balra fordulni.

Parkolás:

A gépkocsival érkező pácienseink a rendelőnk mögötti (Kőmíves Kelemen sor felőli) parkolót ingyenesen használhatják.

---

Fogászat az őserdőben (mese)

Ágikát, a szomszédom kislányát kézen fogta az édesanyja, és elindult vele a fogorvoshoz. Ágika nem nagy örömmel ment. Esztike, a kispajtása, aki mellettem ült a kerti padon, hirtelen ezt kérdezte tőlem:

- Lajos bácsi, az állatoknak is szokott a foguk fájni? - És olyan kíván­csian várta a választ, hogy mindjárt láttam, nemcsak ismereteit akarja kiegészíteni, hanem mesét szeretne hallani az állatokról.

Már el is kezdtem a mesélést:

Egyszer az őserdőben szuvasodni kezdett az állatok foga. Először a nyúlé, azután a farkasé. Nemsokára az őzé. De még az oroszláné is. Mikor meghallotta a szomorú hírt az elefántmama, egy kicsit megijedt, és így trombitált férjének, az elefántpapának a fülébe:

- Jaj, picikém - mondanom sem kell, hogy elefántpapa mindennek volt becézhető, csak éppen picikémnek nem, lévén őkelme jól megtermett elefánt, legkevesebb negyven mázsa -, mi lesz velünk, ha a mi agyarunk is szuvasodni kezd? Akkor mi nemcsak nyöszörögni fogunk a fájdalomtól, mint a farkas, a nyúl és az őz, hanem valósággal ordítunk. Egyszerű szám tan ez, a mi fájdalmunk ezerszerese lesz még az oroszlánénak is. Mert ezerszer nagyobb a mi agyarunk, mint az oroszlán csip-csup fogai, melye­ket pápaszem nélkül meg sem látok.

- Csak nem kell megijedni! - csitította párját az elefántpapa. - A bá torság fél egészség. Hanem, remek ötletem támadt. Én már holnap felcsa pok fogorvosnak. Az ormányom végén levő kis kampóval úgy kirántom a fájós fogát bármelyik állatnak, hogy azt sem mondja: bikkmag.

Elefántpapa ezután öszetrombitálta az őserdő vadjait, és kihirdette, hogy fogászatot nyitott: aki állatnak a foga fáj, és ki akarja húzatni, c annak kihúzza ingyen és bérmentve. Az elefánt, amint már tanultátok, növényevő állat, így hát jámbor és szelíd, senkinek a húsára nem vásik a foga, akarom mondani az agyara, talán ezért legelsőnek a gyáva nyúl jelentkezett fogát kihúzatni. És milyen hős volt! Fájdalomcsillapító: sem kért:

- Ki vele! - kiáltotta bátran. Mármint hogy a rossz foggal.

Nem kellett biztatnia, elefántpapa egy pillanat alatt kirántotta a n\ u lacska szuvas fogát.

- Húzzak ki még néhányat? - kérdezte tréfásan a nyulacskától újdonsült fogász. De feleletet nem kapott, mert a nyulacska visszanyerte gyávaságát, s úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.

- Kérem a következő beteget! - trombitálta az őserdő állatfogorvo-. Jött a szarvas, az őz, a farkas, a róka egymásután. Még medve kőr­is előcammogott, mellső lábával egy nagy lapulevelet szorított,az ábrázatára, mint az emberek szokták arcukra szorítani a zsebkendőjüket, amikor fáj a foguk.

Az elefánt rendre kihúzta valamennyinek a fogát. Azután szétnézett, és már éppen be akarta fejezni fogorvosi ténykedését, amikor mély hangú nyöszörgés-hörgés ütötte meg nem éppen kis fülét. A hang irányába né­zett, és azt kérdezte:

- Ott meg ki nyöszörög?

Nem felelt senki. A nyöszörgés jajgatássá fokozódott.

- Ki fiabarma bőg ott? - kérdezte még egyszer az elefánt.

- Az oroszlán jajgat - búgta a vadgalamb.

- A szemfoga fáj, de nem meri kihúzatni.

- Az állatok királya, a rettenthetetlen oroszlán fél egy csip-csup fog­húzástól? - álmélkodott az elefánt.

- Jaj! - siránkozott az oroszlán.

Az őz és a nyúl bátorították az oroszlánt.

- Ne féljen, nagyuraságod! Gyerekjáték az egész! - így a nyúl.

- Akkorka sincs a fájdalom - magyarázta az őz -, mintha a szúnyog megcsípné kegyelmességedet.

- Gyere ide szépen, csak meg akarón nézni a fogacskáidat, hozzá sem nyúlok az ormányommal - így biztatta a rémült oroszlánt elefántpapa.

Az oroszlán végre is elősompolygott. Kitátotta a száját, és zsupsz! - az elefánt már ki is rántotta rossz fogát.

Az oroszlán azt sem mondta, hogy köszönöm szépen, hanem rögtön bömbölni kezdett, hogy: - Jaj, de éhes vagyok! Három napja egy falatot sem ettem, úgy fájt ez a gonosz fogam. Hol van az a suta őz és az a szemtelen nyúl, akik idekísértek? Mindjárt széttépem őket!

Ne féljetek, gyerekek, az őz és a nyúl úgy elfutottak, hogy a gondolat sem érhette őket utol, mert ismerték oroszlán őfelségét, tudták róla, hogy hálátlan, és azt is felfalja, aki segít rajta. De most az egyszer megjárta őkirálysága, mert az elefántpapa mellső lábával olyat taszított rajta, hogy a tüskés vadrózsabokrok közé zuhant.

Nagy Lajos meséje